Túra Derenkre, a magyarországi lengyel romfaluba

Amióta tudom, hogy létezett Magyarországon egy különleges, lengyelek lakta kis falu, azóta felkerült a bakancslistámra, hogy egyszer mindenképpen el szeretnék oda látogatni. Ez most hétvégén sikerült is! 

Derenk az Aggteleki Nemzeti Park területén található és nevét a környéken sűrűn nővő som szláv nevéből származik. (lengyelül dereń) Nem is olyan egyszerű oda eljutni, autóval csak kilométerekkel távolabb lehet parkolni. A langyos, tavaszias időt kihasználva egy szép gyalogos túrát jártunk be a környéken. Szögligetről indultunk, érintve a nemrég felújított Szádvár-Fellegvárat. 

Derenk az Esterházyak tulajdonában lévő szádvári uradalomhoz tartozott, még a középkorban, az 1700-as években. Abban az időben a háborúk és a pestisjárvány miatt a falu lakossága jelentősen lecsökkent, ezért új jobbágyokra volt szükség. Betelepítési akciót szerveztek és a Szepesség, valamint Podhale hegyvidéken élő lengyel pásztornép (gurál) is megjelent a faluban. Erdőműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak, úgy mint az eredeti hazájukban. A falu lakosságának 90 százaléka gurál volt, azonban úgy tudtak megmaradani lengyelnek, hogy a házasságok 70-80 százaléka egymás között jött létre. Körülbelül 500 főre növekedett a lakosok száma Derenken. Mivel nagyon elszigetelten éltek, így megőrízték sajátos, archaikus nyelvezetüket, szokásaikat, hagyományaikat, énekeiket, és kialakult a Magyar Királyságon belül egy lengyel etnikai sziget és egy egyedülálló lengyel dialektus.

Amint a romfalu egyetlen, kocsikerék által kitaposott, hosszú utcájába vettük az irányt, máris a szemünk elé tárult a  dombokkal körülölelt, forrásokkal tele kis völgy, mely arról árulkodott, hogy itt valóban egykor egy élettel teli kis közösség lakhatott. 

Az út szélén két oldalon a lengyel zászló színeit szimbolizáló fehér-piros táblákon az ott lakók neveit olvashatjuk lengyel és magyar nyelven, valamint azt hogy mikor és hova lettek eltelepítve. A derenkiek neveinek többsége magyarosítva lettek, a képen látható Bubenkó pl. a lengyel Bębenek vezetéknévből ered. A lányok 80%-ban a Mária, Anna vagy Katalin nevet kapták.

Kicsit tovább sétálva, egy tábla jelzi, hogy merre található a temető. Egy dombra kell felsétálni, néhány fa-  és kőkereszt jelzi a sírok helyét, egy páron egészen friss koszorú is van, a bejáratnál pedig egy emléktáblát helyeztek ki az elhunytak neveivel. Érdekes és egyben szomorú is, hogy a halottak számainak több, mint a fele 10 év alatti gyermekek voltak, többen még az első születésnapjukat sem érték meg.

Az átlagéletkor is nagyon alacsony volt, 25 év.

A vándorlás közepette már nagyon éhesek lettünk, és úgy éreztük, hogy itt lenne a legjobb alkalom az ebédünk (pizza)elfogyasztására. Szerencsére találtunk is egy padot egy hajdani kút mellett, ahonnan most is csordogál a víz a kutyánk nagy örömére, ő azonnal jóízűen oltotta a szomját a friss forrásvízzel. :)

A derenkiek természetesen a katolikus vallást gyakorolták, saját templomot is emeltek, ennek emlékét őrzi a most is látható pici kápolna. A háttérben pedig a Derenk történetét bemutató, szabadon álló tájház látható, mely az egykori iskola épülete volt. 

Itt azt is megtudtam, hogy mind a mai napig kutatják, gyűjtik a róluk szóló történeteket, hivatalos dokumetumokat, valamint személyes tárgyaikat. A házuk berendezési tárgyait egyedül a budapesti lengyel múzeum őrzi, mely a Lengyel Nemzetiségi Nyelvoktató Iskolában található. 

Derenk 1943-ban szűnt meg, amikor Horthy Miklós kormányzó vadászterületeket akart itt kialakítani. Az áttelepítés több éven keresztül zajlott, a környező kis településekre. Bár jobb körülményeket, gazdagabb terméshozamú földeket kaptak, az együvétartozás szétesését eredményezte, amit sokkal nehezebb lehetett elfogadni. Néhányan azonban ellenálltak, Babarcsik István például a faluban maradt feleségével, az utolsó derenki lakossal, aki élete végéig minden délután megkongatta a gyászharangot. 

Bár Derenk lakossága szétszóródott, a leszármazottaikban megmaradt egy erős közösségi érzés. Minden évben, július második felében találkoznak a Derenki Búcsún megemlékezve az egykori falu lakóiról.

Látogass el Te is ide, sétálj végig ezen a sejtelmes, erdőkkel körülvett piciny, néhai lengyel faluban, és képzeld bele magad abba a korba, amikor itt élhettek. 

A táblákat olvasva még a lengyel nyelvet is gyakorolhatod! :)

Tetszett a cikk? Egy Facebook megosztással segíthetsz, hogy máshoz is eljusson.